Keresés
Close this search box.
Keresés
Close this search box.
Breaking News

Híreink

Röviden és velősen, de főleg könnyesen. Viszlát Filantrópia – Berei Mónika beszámolója

387627670_629821425973431_1266191976253137421_n

Tavaly szeptember végén érkeztem Budapestre a kézdivásárhelyi Zöld Nap Egyesület segítségével, hogy a Profilantrop Egyesület Filantrópia adományboltjában legyek ESC önkéntes. Az én munkásságom a végére is ért Filantrópia szigetén. Őszintén, hihetetlen, milyen gyorsan elrepült ez az év! 

Emlékszem, az első Budapesti napomon Beci várt az önkéntes rezidencia előtt, aki nem csak akkor segített nekem, amikor ideadta a lakás kulcsot és megmutatta hogyan nyílik a lift és hogy természetesen mindig le kell küldeni, hanem háborút szítunk a szomszédok között (ez egy nagyon trükkös lift volt), hanem az itt töltött hónapjaim minden pillanatában. Mindig ott volt a felvigyázó keze a háttérben és terelgetett az élet útján. Köszi Beci.

Vegyes érzelmekkel vágtam bele ebbe az évbe annó, de felűlmúlta az elképzeléseimet! Persze számítottam egyre meg másra, de ennyi szép emlékre és csodálatos emberre nem. Kezdhetem Núriával, aki anyukám helyett anyukám volt itt Budapesten, abban a néhány együtt töltött hónapban, majd később Irene, akivel egy nagyon vad és eseménydús évet bonyolítottunk le. Sírás, nevetés, mérgelődés, minden is volt, de így volt szép és igazi. 

Ez az egy év alatt mindent is csináltam!      

  • Láttam a pápát.
  • Filantrópia Adománybolt születésnapot ünnepeltem
  • Hajóláda Műhelyt tartottam, meeeg farsangot ünnepeltünk.
  • Növényeket gyűjtöttem, majd aztán el is ültettem őket.
  • Nagyon sokat lomtalanítottam, erre Irene haragudott is.
  • Múzeumba jártunk. 
  • Vacsorákat szervetünk a barátaimmal. 
  • Fashion show.
  • Botanikus kertet varázsoltam a rezidenciából.

Mindezek mellett nem csak emlékeket, hanem tapasztalatot is gyűjtöttem. Megtanultam, hogy a kedvesség és jószándék előbb vagy utóbb mindig megtérül az életben, ha ez nem lenne magától értendő. Ha tudunk adni, mindig kell és soha ne ítélkezzünk emberek és helyzetek fölött. Legyen az egy kedves szó, egy szelet kenyér, egy ölelés, akár egy pulcsi amit már amúgy sem hordasz. Soha nem tudhatod, hogy a másik személy min megy keresztül az életben épp. Mindezért köszönet Zsuzsának és a Filantrópia Adományboltnak!

Röviden, megnőtt a hajam, de méginkább megnőttem én is (nem szó szerint, annak már semmi esélye), mint ember ennek az évnek hála! Összességében mindenképp ajánlani tudom, rengeteg lehetőség rejlik az Európai Szolidaritási Testület által támogatott projektben.

Köszönöm mindenkinek!

Millió puszi, Móni. 

Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Egyéb híreink

Video