A nevem Gáll Barnabás és gyergyószentmiklósi születésű vagyok. Tavaly egy hirtelen jött ötlettől vezérelve úgy döntöttem, hogy elmegyek EVS önkéntesnek a nagyvázsonyi Fekete Sereg Ifjúsági Egyesülethez. Így történt, hogy 2016. március 29-edikén felültem a Magyarországba induló vonatra azzal a céllal, hogy tanuljak valamit önmagamról és új dolgokat tapasztaljak meg.

 Megérkezésem után rögtön belecsöppentem a szervezet tevékenységébe; részt vettem egy eseményen, ahol különböző nemzetiségek mutatták be hazájuk konyháját, és angolra fordítottam, amit egy erdélyi önkéntes lány mondott ételeinkről. Következő nap pedig elmentem a patakmeder tisztításra, ami ott évenként megrendezésre kerül. A patakban és a mentén összegyűlt szemetet szedegetve bejártuk a falu mellett húzódó erdőt, és eljutottunk a szomszédos településig. Ez egy aktív kezdés volt, s az utána következő tíz hónapban is bőven akadt feladatom.

 A projektem fő célja a szervezet hírlevelének szerkesztése, a település hangjainak rögzítése, és a fiatalokkal való foglalkozás volt. Javarészt az általam írt cikkekből hoztam létre a hírlevelet. A település hangjaiból is rögzítettem egyet s mást; kisebb koncerteket, egy ukulele szakkört és az egyik ottani gyerektől a Hakuna Matata-t. A gyerekekkel nagyon jó volt foglalkozni; társasjátékoztunk, rajzolni tanítottam őket, és csocsóztam velük.

Az említetteken kívül más feladatokat is vállaltam, mint a fotózás, vászonra való festés, önkénteseknek való fordítás magyarra, vagy zongoracipelés. Más országokból jött önkéntesekkel is érintkeztem, az észtországitól kezdve a kenyaiig és megtanulhattam valamit a kultúrájukról, szokásaikról. Így például megtudtam egy keveset Nepál politikai helyzetéről, hallhattam számomra földönkívüli nyelvre hasonlító, de szép hangzású észt beszédet, és megtanultam elkészíteni az olasz carbonara-t.

Megszerettem a Balatont is. Egyszer lebicikliztem oda a faluból, bár a visszaút nem volt könnyű. Nyáron párszor úsztam benne, és télen korcsolyáztam rajta, ami felejthetetlen élmény volt.

A mentorom Gyovai Ferenc volt, aki határozottan jól végezte a dolgát! Segítettünk egymásnak a munkában, támogatott, amikor (szó szerint) nehezen álltam meg a lábamon és nem hagyta, hogy elfelejtsem, hogy művész vagyok. Sokat tanultam tőle és ha nem ő lett volna a névleges mentorom, ez nagyjából ugyanúgy történt volna.  A küldő szervezetem a kézdivásárhelyi a Zöld Nap Egyesület volt, ők intézték a kiutazással kapcsolatos hivatalos teendőket. Ha bármi problémám lett volna odakinn – szerencsére nem volt – úgy hozzájuk fordulhattam volna segítségért.

Az az igazság, hogy ez az önkéntes szolgálat többet nyújtott, mint amit vártam tőle. Kissé új szemmel látom a világot és saját magamat, több dologra vagyok képes, ugyanakkor kitisztultak előttem a céljaim is. Hálás vagyok a lehetőségért, hogy a Fekete Sereghez kerülhettem, és a munkáért, amit velem végeztettek!