Az önkéntesség és én

ADNI JÓ. Talán ez a két fogalom hordozza magában az önkénteskedés igazi lényegét. ADNI JÓ…Ismételgethetném sokszor, miközben annál erősebben érzem, hogy ez a belső indíttatás, szabad akarat jellemzően a hitből, meggyőződésből táplálkozik.

Annak ellenére, hogy az önkéntes szerepvállalás alig egy éve vált életem szerves részévé, a segítőszolgálat élménye és az abból fakadó jó érzés, pozitív energia már az első perctől halmozottan visszatért. Az anyagi ellenszolgáltatás nélküli munkálkodás mindennapjaim hozzáadott értékeként jelenik meg. Az aktív társadalmi szerepvállalás olyan kimeríthetetlen erőforrás számomra, amely a néha kihívást jelentő feladatokkal, sokszor mély tapasztalásokkal potencírozza a közös munkát.

És mit nyújt számomra az önkéntes életforma? Együttműködés, szolidaritás, bizalom, partnerség élményét, mely így életem fontos állomásaként fogható fel. Megtanultam, hogy a nyitottság más emberek iránt mindannyiunk számára fontos, és a „Köszönöm” megmozgató ereje falakat dönt le ember és ember között. Rendszerek, programok, beosztások, határidők, feltételek kozmoszában élünk, ahol az önkéntesség esélyteremtő szerepe a modern rabszolgaság foglyainak rendkívül szükségszerű.

A segítőszándék az, ami kiemel, motivál és egy olyan láthatatlan világhálóhoz kapcsol, amely a közjó elérésére irányul. Ez a szemléletformáló tevékenység egy kiaknázatlan bánya, hiszen tanuási, fejlődési lehetőséget nyújt, interkulturális tapasztalatot, gyakorlatot biztosít a kommunikáció, szervezés, kreativitás területén.

Az okozott öröm sokszorozva megtérül, a teljes foglalkoztatottság adta impulzusok hatványozódnak, és az újabb ingerek által kiváltott elégedettség békével tölt el…mert ADNI JÓ.

Szerző: Jánó Tünde

magyar